2010. február 16., kedd

Reménytől a reménytelenségig

Már megint itt, és most is bajban leszek érzem, mert nem tudok majd miket irni, de próbalkozom.
Nem kényszerít senki sem hogy írjak, de úgy érzem valamit kell, valahogy kell egy kis kibeszélés.
Így ezt a módot választottam ISMÉT :)
Nem tudom mi van velem állandóan H. jár a fejemben és rengeteg kérdés, hogy miért és hogyan és mikor. De legfőgképpen amit rettentően bát, hogy már alig voltunk jelen egymás életében. Egyetlenegy kép sincs egyetlenegy buli emlékem és ez nagyon letör , bánt nyomaszt és még sorolhatnám....és annyira nem tudok felálni ebből az egészből és annyira nem tudok mit kezdeni,legszívesebben csak egész nap sírnék és sirnék, de sajnos az nem segít semmi sem...és soha többé nem lesz velem/velünk :( csak az emlékeimben, de ott örökké.
Aztán itt van S. aki teljeseni kiakaszt, nagyon ideges vagyok tőle most. Én nagyon vágytam a barátságára, mert egy remek embert ismertem meg benne erre ma azt mondja nekem gyerekes vagyok....hm??????Én, hát vicces, mi alapján meri ezt mondani ....lehet hibáztam vagyis tuti mert nem kellet volna kritizálnom és azokat mondani, de nem gondoltam komolyan, szeretem a stílust amit képvisel ahogy azt képviseli...de nem kioktatást vártam Tőle. Tőle nem és nagyon rossz ez most. 3hónapja ismertem meg és már ,, el is vesztettem" :(Útálom ezt az egészet :(((((
Aztan K. is nem is tudom mi van vele, nincs semmi igazából , nem is ír keres csak semmi.
Osztrákia is alig akar sikerülni, vagyis abszolút nem mindenki mondogatja vissza, mintha valaki nem akarná felülről hogy sikerüljön nekem valami....hát mi van velem????:(Reménytelen vagyok!!!!!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése